A tavasz csodálatos! Minden megújul, az energiák és a természet tobzódik. Mindenhol változás, körülöttünk, bennünk. De sajnos a gyulladásos állapotok kialakulásának is ez az egyik fő időszaka, az ősszel együtt. Mindkettő erősen befolyásolja működésünket. Agyban és testben nem szoktunk még hozzá, hogy egy napon belül akár húsz foknyi hőkülönbség legyen. Szervezetünk nehezen reagál az ilyen hirtelen, erős változásra. Ez a klíma effektus nyáron. Kint harminchat fok, az autóban, lakásban húsz. Az agyunk jól becsap minket, mert imádjuk ezt. De amikor fázni kezdünk, már régen rossz.

De most még tavasz van. Reggel hűvös, napközben majd megsülünk (másképpen érzékeljük még a hőmérsékletet.), estefelé, amikor a nap hirtelen lebukik, jön a cidri. Felöltözünk, levetkőzünk, felöltözünk, hőérzetünk szerint. Ne a vegetatív idegrendszeri működésünk irányítson minket, hanem a tudatos agyunk! Rétegesen öltözzünk, és lassan szoktassuk hozzá a szervezetünket a változáshoz! Ne várjuk meg, míg kimelegszünk, és azt sem, hogy elkezdjünk fázni.

A bőrünk nem csak a legnagyobb méregtelenítő szervrendszerünk, hanem egyben a hőmérséklet kiegyenlítődésért is felel. Ha fázunk összehúzódnak a pórusaink (libabőr), a bőrközeli hajszálereink beszűkülnek, hogy a létfontosságú szervekhez, a törzsbe koncentrálják a keringést. Amikor melegünk lesz, a pórusaink kitágulnak, elkezdünk párologtatni, verejtékezünk. A bőrfelszín ennek hatására lehűl, az erek kitágulnak, ezzel is segítve a hőleadást..

Tavasszal a hirtelen hőmérséklet változás hatására felszabadult keringő méreganyag salakanyag lerakódáshoz, elsavasodáshoz vezet az erekben, bőrkötőszövetben, izmokban. A megrövidült sima izmok a vér és a nyirokérfalban szűkületeket (érfali görcs, nyirokér gyulladás), az egyéb harántcsíkolt  izmokban (leggyakrabban a mély és hosszú hátizomban) ún. mialgiás csomókat (idegközpontú izomcsomó a hártyában szövet közötti folyadékkal, ami hol telítődik, hol apad) hozhatnak létre. 

Ezzel el is érkeztünk az egyik leggyakoribb megbetegedéshez, a keresztcsonti kétoldali mialgiás gyulladáshoz. Sajnos későn észleljük és kezeljük.  „Majd elmúlik!”- gondoljuk. De magától nem tud! Csak enyhül, majd krónikussá válik, és tavasszal, ősszel visszatér.

A csomó telítődésekor nyomja az ideggyököt, és hol villanásszerű, nagyon erős nyilalló, szúró fájdalommal jelentkezik, hol testtájéki zsibbadással, jellemzően a lábban. A fájdalom nagyon hasonlít a porckorongsérv által okozottra, hisz ebben az esetben is a vázizmok megrövidülése az ok. Hogy melyik betegségről van szó, manuális vizsgálattal is meg lehet állapítani. Mindkettő antalgiás, ellentartott, beszűkült mozgás tartományú, fájdalomkerülő tartással jár együtt.

A keresztcsonti mialgás gyulladást saját magunkon is be tudjuk azonosítani. Amennyiben keresztcsont két oldalnál, a fenekünk felett a gerinctől kb. öt-öt centire érzékelünk egy-egy fájdalmas érzetű csomót, akkor ez bizony az. Általában az egyik oldali mindig telítettebb, tehát jobban, vagy csak ott fáj. Kezelésnél viszont mindkét oldali gyulladással foglalkozni kell.

 De erről majd a következő fejezetben lesz szó.